Vállalható Vállalkozás Teszt >>

Benyák Dóra

a Bridge Budapest ösztöndíjasa, NNG, Japán, India, 2014

Az első lépések - élet az NNGnél


Mikor a Bridge Budapest idén is kihirdette ösztöndíjprogramjának részleteit, azonnal eldöntöttem, hogy a tavalyi évtől eltérően, most jelentkezem. Nem is kérdés, hiszen egy év elteltével is ugyanolyan nagyszerűnek, szinte hihetetlennek hangzott.
Teljesen más munkakultúra megismerése, tudásszerzés, szélesebb látókör, vállalkozói szemléletmód … - Nagyjából ezek a dolgok kavarogtak a fejemben amikor belegondoltam, milyen is lehet a Bridge Budapest ösztöndíjasának lenni. Nyilván hatalmas élmény és mérföldkő az ember életében, de engem a benne rejlő kihívás is vonzott, aminél be kell vallanom, kevés dolgot szeretek jobban.
Kezdésként minden jelentkezőnek fel kellett töltenie egy maximum egy perc hosszúságú videót, melyben kicsit magát is bemutatva kifejti, szerinte mi a globális siker 5 kulcstényezője és készíteni kellett egy prezit, természetesen a mi magyar Prezinkkel.


Sokat gondolkoztam, mégis hogyan fér majd el 1 percben az 5 tényező és önmagam. Akkoriban életem első félmaratonjára készültem és a maradék szabadidőmet is a futásra áldoztam, így kézenfekvőnek tűnt az ötlet, hogy bevált szokásomnak megfelelően, ha kicsit szokatlan kombinációban is, de összekapcsolom a teendőimet. Így született meg az a videó, melyben Budapest hídjain futkosva - egy a semmiből jött, de annál segítőkészebb, addig fel nem fedezett profi operatőr segítségével :) - rögzítettük akkori gondolataimat a sikerhez vezető rögös útról. Szerintem a gyakorlás nem árthat, abból nem lehet eleget tanulni, csak jobbá válsz vele.



  • A nehézségeket lehetőségként is felfoghatod, melyek máris teret adnak önmagad fejlesztésére.

  • Az ötletek és gondolatok azért vannak, hogy megosszuk őket másokkal, és közösen tovább is gondoljuk azokat.

  • Fontos, hogy mi magunk is valóban elhiggyük, sosem álmodhatunk olyan nagyot, melytől félnünk kellene.

  • Ha valamit el akarunk érni, azért bizony tennünk kell, s azáltal, hogy nyitottak vagyunk a világra, hihetetlen lehetőségeket vonzhatunk magunkhoz (előbb-utóbb).


A videó elkészítése és feltöltése, bevallom rekordkísérletnek is beillett volna, így megérdemeltem azokat a hosszú-hosszú várakozással eltöltött hónapokat, melyek végén az első “Üdvözlünk a Bridge Budapest ösztöndíjasai között” programig juthattam. Addig még meg kellett birkóznom a kürtőskalács Japánban történő értékesítési koncepciójával, a Bridge Budapest CEO-jának, Veronikának kérdéseivel és egy igazán nem mindennapi, számomra “globálisan internacionális” Skype interjúval is, melyben Magyarországot - Indiát és Amerikát egy vonalba kapcsolva - természetesen a technika ördögét is köszöntve - elbeszélgettünk arról, hogyan is ugranék át San Franciscoból az Ázsiai terepre. Hogy pontosan mit értek ez alatt?


Nos, én egészen a harmadik körig biztos voltam benne, hogy a San Francisco-i meetupokért, az ottani munkakörnyezetért és a startup bölcsőjébe való látogatásért küzdök. Így igazán komoly indokokra volt szükségem, hogy meggyőzzem az NNG csapatát arról, bizony imádom a változásokat, és teljesen bezsongok az ázsiai autóipar hallatán.


Magával a “startup” fogalommal egyébként körülbelül 2,5 éve találkoztam a BME Management Szakkollégium tagjaként, és mondhatni, hogy azonnal belehabarodtam abba a környezetbe, amit magába foglalt. Nem olyan véletlen egybeesés az sem, hogy éppen a Balaton partján próbáltam emésztgetni Klapka György meséit az üzleti döntéseiről, miközben ebédidőben szembesültem az e-mail visszajelzéssel, mely szerint egy hónapra saleses leszek az NNG csapatában.
Majd beültem Vinnai Balázs (IND Group - MYSIS) előadására, lemondtam egy egyhónapos vakációt, és próbáltam elhinni, hogy az e-mail tényleg ott van a telefonom kijelzőjén és tényleg nekem címezték. Igazán jó napom volt!


A június elrepült, a július még gyorsabban, viszont az augusztus első 10 napja szokatlanul hosszúnak tűnt. Augusztus 11-én, hétfőn kezdtem meg a programot az NNG budapesti irodájában. Hallottam már róla korábban, és pár nappal a kezdés előtt voltam is bent, izgatottan vártam hát, hogy az irodákban is joggal ülhessek.


Az irodaház minden szempontból lenyűgöző, méltán viseli az ‘Év Irodája 2013’ címet. Voltak elképzeléseim arról, hogyan is néz ki egy ilyen díjjal rendelkező munkahely, de lehetett hova fokozni a feltételezéseimet. Nagy terek, rengeteg természetes fény, vidám, élénk színek ezek tűnnek fel először. Az irodák ajtaján kreatív POI-k (Point of Interest) jelzik, hol mit találok, noha erre szinte semmi szükség, mert az ott lévők is boldogan segítenének bármiben. Picit olyan az egész, mint egy nagy, modern családi ház, igaz sok-sok dolgozószobával, közösségi térrel és tárgyalóval. Minden szinten van konyha, ahol az étkezések alatt az épület “lakói” találkoznak, rövid eszmecseréket folytatnak, majd megy mindenki tovább a dolgára.
Mindenki nagyot köszön, kedvesen mosolyog, olyan mintha hónapok óta itt lennék és ismernének engem. A vendégszeretet kétségtelen, de hamar rájöttem hol a titok, mikor először bekapcsolva az új céges laptopomat, megismerkedtem az NNG intranettel, s szembe találtam magam a főoldalon elhelyezett, engem bemutató cikkel. Hát innen tudta mindenki, hogy a Bridge Budapest képviselete a házba érkezett.
Vicces volt az is, amikor először érdeklődtem a felől, hol vehetek egy jó kávét. Mondták, hogy sehol. Nincs kávé?! Sokk. Szerencsére nem magától a koffeintől függök, na de munka kávé nélkül? Látták rajtam a döbbenetet, így gyorsan megnyugtattak, hogy ugyan venni nem tudok, de főzhetek magamnak nyugodtan bármelyik konyhában, vagy válasszak akármit az ital automatából. Ekkor mégjobban meglepődtem. Most akkor, hogyan? Inkább nem is kérem azt a kávét, ez egyre érdekesebben hangzik. Ez a startupoknál valamiféle kritérium? Ustream - túrórudi, Prezi - narancslé, NNG - finom kávé? Nyilván nem az ‘ingyen’-ről szól ez, de a gesztusban van valami varázslatos. Minden egyes alkalom, amikor a kollégákkal kimész a konyhába, közösen főztök egy kávét, olyat, amilyet éppen szeretnétek és a szuper bögrékből elkortyolgatjátok, olyan otthonos érzés, közvetlen és valahol családias. (Egyébként Chris Anderson és Dan Ariely is írt egy-egy - személy szerint nagyszerűnek tartott - könyvet az ingyen pszichológiai hatásairól)


Na de térjünk vissza a munkához, hiszen a nap nagy részét mégsem a kávézgatás tölti ki.
Az irodaház tényleg szuper, az embernek a fénytől, a színektől és a terektől olyan érzése támad, hogy valóban kreatív, és ilyen környezetben nincs is kifogás, hogy ez ne hassa át a munkáját. Még az energiaszint is biztosított, hiszen jut mindenkinek NNG-s bögre finom tejeskávéval.



Szóval, irány vissza dolgozni. Az első napomon a Marketingkommunikációs csapat ismertetett meg a mindennapi munkájukkal, a folyamatokkal, a kulisszatitkokkal, és egy rövid összefoglalót követően már indultunk is Szegedre, ahol a SZIN-en (Szegedi Ifjúsági Napok) való részvételünkről zajlottak az aznapi megbeszélések. Mi sem őrzi jobban a startup-jelleget, hogy munkahelyi kötelességből adódóan még vízicsúszdákat is próbálgattunk a Tisza partján. Fontos pillanatok ezek, hiszen ekkor az irodában már mindenki a szegedi új iroda megnyitójáról beszél, melyről a nagyközönség még mit sem sejthet.
A következő napom teljes egészében az irodában telt. „Szivacs üzemmód” bekapcsolva, szívjunk fel minél több információt az iparágról, a piacokról, az NNG folyamatairól, a céges kultúráról, na meg persze derítsük ki mitől olyan különleges India és Japfán, hiszen csupán pár nap és garantáltan vizesebb leszek mint hétfőn a csúszdázással. Sosem jártam még korábban Ázsiában, de egy dolgot már éppen eleget hallottam, ha üzlet, akkor Ázsia mélyvíz.


Már az első reggelen is meglepett mennyit utaznak az itt dolgozók, de kellett a hét második munkanapja, hogy összeálljon a fejemben a kép. Egy hét alatt Isztambul, Krakkó, London, Sydney? Hát persze, a tárgyalók… azért elismerem egy ideig kapkodtam a fejemet kedden, ki hova utazik a közeljövőben. :)


A csapat itthon sem hagyott unatkozni, de nem is vágytam ilyesmire. Számos meeting, konferenciahívás és még több hozzáférés prezentációkhoz, piackutatási anyagokhoz. Van mit tanulni a navigációs megoldások úttörőjétől.
Pénteken utaztam, így szerdán elérkezettnek látták az időt, hogy megtudjam, pontosan mely partnerekhez látogathatok el a következő héten. Már az első név hallatán majdnem leestem a székről. Nagymacskás autók japán központja, tech cégek, japán PR ügynökség. Ilyen információk után kellett a nagy levegő, mégsem sikíthatok örömömben a folyosó közepén!
Ha kell pár perc nyugalom, az NNG-nél természetesen van hatalmas kert kiszellőztetni a fejedet, s már meg sem lepődök a játékszobán csocsóval, darts-al. De hogy még masszázsfotelek is?!
Szinte beleszédültem, ha visszagondoltam a beszélgetésben elhangzott partnerekre, a városokra, ahol az érintett irodák vannak, vagy a témákra, amiket érintünk majd velük. Valakinek lehetősége nyílik ezt az egészet végigkísérni! Valahogy viccesen hihetetlen volt a tudat, hogy ez a valaki történetesen én leszek.
A szerdai napon már teljes mértékben a japán és indiai piacra fókuszáltam az én kis kutatómunkámmal. Készíthettem egy összefoglalót D. Tóth Andrásnak, az RTL klub riporterének is, mellyel magamat is sokkal inkább képbe tudtam helyezni a navigációs megoldások ottani kihívásai kapcsán. Az utazás előtti napon már szinte teljesen a csapat tagjának érezhettem magamat, ez úton is szeretném megragadni a lehetőséget, hogy sokadjára is megköszönjem az NNG munkatársainak, hogy segítettek ebben és ilyen mértékben hozzájárultak a program során szerzett élményeimhez, tapasztalataimhoz.


Mondanom sem kell mennyit aludtam csütörtök éjszakáról péntekre virradóan, főleg, hogy mégiscsak kellett a feldolgozáshoz egy kis fesztiválélmény, és a Macklemore koncert alatt még üresen feküdt a bőröndöm otthon az ágy tetején. Kalandra fel, bepakolás secc-perc, ennek a bőröndnek a péntek déli gépen kell lennie. Budapestről Moszkva, Moszkvából Tokió, majd Tokióból Kobe, Kobéból vissza Tokió, Tokióból Peking, Peking Delhi, onnan majd London és remélhetőleg rengeteg tapasztalattal, hatalmas élménykészletekkel vissza Magyarország.


Így vágtam neki Japánnak, melyről még több fotót és időbeli posztot a #wedreamwedo és #bridgebudapest hashtagek segítségével találhattok.
Hamarosan elmesélem mitől is annyira különleges a világnak az a része.