Vállalható Vállalkozás Teszt >>

Farkas József Dániel

a Bridge Budapest ösztöndíjasa, Be-novative, Budapest

Az én kalandom – Azaz mi minden vezetett el engem a Bridge Budapesthez és a Be-novativehez? :)

Hogy részt vettem a Bridge Budapest Fellowship programjában, illetve, hogy a Be-novative-et választottam, sok előzmény és döntés sorozat eredménye. Szerintem a nagy része azoknak, akik érdeklődnek a Bridge Budapest és a startupok, vállalkozások iránt, tud majd azonosulni dilemmáimmal, de ha nem, legalább kaptok egy képet, hogy többek közt milyen élettapasztalattal rendelkező emberek is jelentkeznek erre a programra.



„Sajnos” én sokáig a klasszikus életút tudatában éltem – ahogyan sokan mások is az én környezetemben élők közül – miszerint diplomázz le, menj el egy jó nevű multihoz, ott dolgozz keményen, egy idő után vedd meg a kis lakásod, autód, majd családalapítás és akkor onnan lehet is nyugdíjba menni és akkor kalap-kabát ennyi volt. Köszönjük. Ahha, hát nem igazán…



Véleményem szerint ez a tévút, többek között annak is köszönhető, hogy szüleim és az emberek, akikkel eddigi életem során találkoztam és körül voltam véve sem nagyon gondolkodtak másképp. Illetve az egyetemi évek alatt sem merült fel bennem igazán a gondolat egészen a szakdolgozatom megírásáig, hogy „Ja, igazából én is csinálhatok vállalkozást bármikor!”.


De amúgy ezzel a klasszikus életúttal nincs is semmi baj, csak sajnos nem mindenkinek ez van megírva. Ahogy nekem se. Nem beszélve arról, hogy amikor először ténylegesen szembesültem a kérdéssel, hogy oké akkor ezt és ezt tanultam, de mit is akarok igazából én csinálni ebben az elkövetkező 60 évben, milyen életet szeretnék, hogyan és mivel akarom tölteni napjaimat a jövőben, akkor komoly fejtörést okozott, hogy eldöntsem, hogyan is tovább.



Na ebben a saját fejtőrős, keresgélős szakaszomban a Youtube-on valahogy mindig más alternatív karrier opciókról beszélgettek – ekkor robbantak be az első nagy startupok: airbnb, uber – így, a platformon eltöltött órák számából nyugodtan mondhatom, hogy én abban az időben már részben amerikaiként szocializálódtam… :D


Az első nagy vállalatnál dolgozva kezdtem el érezni, hogy én az egész szervezet csak egy nagyon kis részét látom, csak egy nagyon specifikus feladatot hajtok végre. De mi van a többi részleggel, funkcióval, területtel? Egy pénzt termelő üzlet ennél egy sokkal összetettebb dolog. Én csak a pénzügyön dolgoztam, de mi van a marketinggel? Az értékesítéssel? Hogyan működnek együtt ezek az osztályok? Hogyan kell adózni? Milyen jogi formában kell ezt a tevékenységet végezni? Hogyan építesz fel pénzügyi infrastruktúrát az üzlet mögé? Hogyan kell tőkét bevonni? Hova kell bejelenteni az embernek, ha valamilyen üzletet akarnak csinálni? Hogyan kell könyvelni? És így tovább és így tovább. Csak jöttek a kérdések…



Úgy éreztem, hogy ha szakdolgozatom témájában ezt a kérdéskört tudnám valahogy kutatni, fejtegetni, akkor egy olyan témát választanék, ami tényleg nagyon érdekes számomra. Így hosszas kutatás után, dolgozatomat üzleti modell készítő eszközökről és ezek összehasonlításáról kezdtem el írni. Az a tudás hozott lázba és tett kíváncsivá, amit az ember akkor tud megszerezni, ha nulláról épít fel egy vállalkozást. És ekkor gondoltam magamban, hogy: „Na ez a feladat, kihívás már valami. Egy vállalkozás üzleti modelljének felépítésénél minden területre gondolnod kell, ezzel érdemes lehet neked foglalkozni.”



Természetesen azért ez még így is elég tág volt, de ekkor tudtam kicsit konkrétabban megfogalmazni, hogy mivel is szeretném tölteni az időm a későbbiekben. Ebből kifolyólag mester tanulmányaimat ebben a témakörben – stratégiai tervezés és szervezetfejlesztés – folytattam tovább, ahol a tanulmányok abszolválása mellett, hagytam magamnak gondolkodási időt, hogy víziómat még jobban konkretizáljam, magamat még jobban megismerjem.


A Bridge Budapesttel Fellowship Programjával azelőtt találkoztam, hogy kimentem volna tanulni. Már akkor is nagyon tetszett, így a tanulmányok befejeztével nagyon jó következő lépcsőnek tűnt a programban való részvétel. Aki az én történetemmel tud azonosulni annak remek hely ez a program. Azon túl, hogy munkáddal hazai startupok fejlődését segíted és bekerülsz a hazai startup közösségbe, meg tudod tapasztalni, hogyan is épül fel és működik egy ilyen kis vállalkozás, milyen benne dolgozni a kezdeti fázisban, ha netán későbbiekben valami ilyesmi pályát képzelsz el magadnak.







A Bridge Budapest idei programjában10 startuphoz lehetett menni dolgozni, mindegyiknél más-más feladatok voltak. Nekem a Be-novative tetszett a legjobban, mert itt egy konkrét projekt szintű feladaton kellett dolgozni, amely sok területen ívelt át és nagyon sok autonómiát adott. A csapattagok mindig tőlem várták a megoldásokat, magamtól kellett előjönni a stratégiával, tervekkel és végrehajtással. Nagyon izgalmas volt. Azelőtt mindig egész konkrétan megmondták, hogy mit kell csinálnom, nekem csak végre kellett hajtanom, itt pedig kaptam egy nagyon magas szinten körülírt feladatot, hogy juss el A-ból B-be, de hogy ezt hogyan csinálod az szinte teljesen rád van bízva.



Úgy gondolom, hogy ilyen munkaköröm egy nagyobb cégnél csak sokkal később lehetett volna, így a programnak és a Be-novativenak hála hamarabb bele tudtam kóstolni, hogy milyen is nulláról elindítani egy projektet és kicsit a magad urának lenni egy laza, fiatalos csapatban. :)



Blogposzt sorozatom végéhez érve szeretném megköszönni a lehetőséget és élményt a Bridge Budapest-nek és a Be-novativenek!


Örömmel tölt el, hogy vannak ilyen szervezetek Magyaroszágon. Egy biztos, én továbbra is álmodozni és végrehajtani fogok. :)


We dream. We do. - Bridge Budapest