Vállalható Vállalkozás Teszt >>

Morovián Luca

a Bridge Budapest ösztöndíjasa, Ustream, San Francisco, 2014

Az utolsó kalandos bejegyzésem (szóval jobb, ha elolvasod)

Indulás


Az utolsó héten legnagyobb örömre megérkezett San Franciscóba a barátom, Kristóf. Úgy terveztük, csinálunk egy körutazást a környéken. Vegas-Los Angeles-San Francisco volt az útiterv. Ez a környéken persze jól hangzik, de igazából Vegas meg LA olyan messzire volt tőlünk, mintha Budapesten azt mondanánk, ha már itt vagyok, elugrom Berlinbe, úgyis itt van a környéken. 


(Uristen ezek ŐRÜLTEEEK!) Ilyen volt Vegas



Na jó. Vegast így elég nehéz szavakkal leírni. Gyorsan megosztom veletek három tanácsom a várost illetően, ha esetleg arra járnátok, ez talán kicsit segít:
1. Van a Riviera Hotel 1 dolláros blackjack asztalánál egy David nevű osztó pasas. Ne, ismétlem, soha ne játsszatok, ha épp ő az osztó az asztalnál. Mindig 21-et húz.
2. Tudom, meglepően hangzik, de szmoking és a partiruci helyett a kabát és a meleg pulcsi az ultimate ruhadarabok, amiket mindenképp magaddal kell vinned Vegasba. Mint Amerikában szinte minden épületben, a kaszinókban is simán lehetne füstölt szalonnát és fagyasztott gyorskaját tárolni, annyira hideg van. (Ez az általános amerikai légkondifétis nem tudom, miért van és arra még kíváncsibb lennék, hogy ők miért nem fagynak szét?)
3. Miközben várost nézel Vegasban, néha úgy érezheted, hogy talán be vagy tépve. De csak semmi pánik! Igazából nem vagy betépve. Az a fa tényleg beszél a Belaggio Hotelban. Jó, igen tudom, ott egy működő vulkán az ál Szent Márk Tér mellett. De nem vagy, tényleg.. Igen, az egy óriási Tiffany Lámpa az ál Eiffel Torony mellett, ami alatt Chewbaccával lehet szelfizni. Tudom, nehéz elhinni, de ez a valóság, fogadd el.


Los Angeles, köszi!


Magyarország igazából egy falu. Egy nagyon pici falu. Ez volt az első érzésem, mikor megérkeztem LA-be. Ez a város elképesztően nagy, sokszínű és néha picit félelmetes.
Airbnb-tünk, így találtunk rá Vee-re, az elbűvölő indiai hostunkra, aki nagyon sokat segített nekünk a város megismerésében és tök jófej volt. Néhány nagyon jó hely és kedves meghatározhatatlan jelenség a városban: Az utolsó könyvesbolt, Griffith Obszervatórium, Getty Múzeum, Ferndell Múzeum, Venice beach, fura nagy növények és a kedves kis halott mókus nem messze a Griffith Parktól. Nyugodjék békében.
Ami a legjobb dolog LA-ben és tilos kihagyni: úszni kell az Óceánban! Vagyis legalább úgy tenni, mintha úsznál... Vagy legalább nem belefulladni… Mindenestre tényleg jó móka, ha ki tudsz jönni a hullámoktól.


Aztán kétszer haza


Végül hazaértünk San Franciscóba. Két napunk maradt teljesen elbúcsúzni ettől a csodálatos várostól. Vettünk egy csomó ajándékot (sört, mogyorókrémet és sört), és ettünk egy utolsó, búcsú kagylólevest a Fisherman’s Wharf-nál. (Illetve csak én ettem, a barátom nem igazán rajong a tengeri herkentyűkért.)


A haza utam pedig egészen könyvbeillő történet volt, minden rossz dolog megtörtént, ami megtörténhetett, kivéve talán a zuhanást. A legjobb dolog a Lufthansa sztrájkban és a csomag elvesztésben pedig az, hogy lehetőséged nyílik egy csomó új barát szerzésére! Tök jó, tényleg, lehet együtt panaszkodni, szomorkodni, keresgélni, várakozni, átszállogatni és a végén már el is felejted az egész bajlódást.
Azt hiszem, már sejtitek, hogy ez az utolsó posztom itt a Bridge Budapest blogon. (A sajátomon persze folytatom, akinek nagyon hiányoznék, megtalál a Limlomdombon.)
Ezennel szeretném megköszönni a Bridge Budapestnek ezt az elképesztően csodálatos 5 hetet, amit kint tölthettem San Franciscóban. Elmondhatatlanul hálás vagyok Nektek, köszönöm.