Vállalható Vállalkozás Teszt >>

Ungvári Péter

a Bridge Budapest ösztöndíjasa, Prezi, San Francisco, 2013

Ideas matter


 


“A Prezi egy fiatal cég. Ezzel nem csupán az alapítás időpontját, hanem a cégnél uralkodó hangulatot, tettvágyat is jól jellemeztem: gyermeki lelkesedéssel, ugyanilyen őszinteséggel, és (legkevésbé sem gyermeki) profizmussal találkoztam az első naptól kezdve. Ilyen légkörben tehettem meg első lépéseimet a főállású munka területén.”


 


Ezzel a bekezdéssel indítottam előző bejegyzésemet, és hogy az állítás ne lógjon a levegőben, szeretnék egy kis betekintést nyújtani a cég san francisco-i irodájának életébe, mindennapjaiba. A helyszín: 642 Harrison Street, a félsziget északkeleti csücske, tíz percnyi sétára a város “főútjának” is nevezhető Market Street-től, olyan cégek szomszédságában, mint az Adobe, a Twitter és a Ustream. Nem csoda hát, hogy ennyi pezsgő vállalkozás és startup között a Prezi is magáénak tudhatja a lendületes, kreativitást elősegítő munkahely címét.


 


Az irodában mindenki egy légtérben mozog, a helység 90%-a ugyanis választófalaktól mentes, itt asztalok szerint csoportosítva ülnek a különböző munkakörök dolgozói - már ha nem az előtérben a foteleken, laptoppal az ölükben elheveredve tevékenykednek. Persze az is lehet, hogy valamelyik konyhában, két torony biokaja és pár müzliszelet között, vagy a Quiet Roomban (Csendes Szoba) találod meg őket, esetleg becsatlakozhatsz egy lazítani kívánó kollega pingpongmeccsébe, vagy fotózkodhatsz Darth Vaderrel a tárgyaló mellett. Mindebből már láthatod, hogy nem szokványos munkahelyi környezetről van szó. De ez még csak a jéghegy csúcsa.



A Prezi (és minden más startup) igazi tőkéje az emberekben, a szellemi tudásban van. Nem véletlen, hogy igyekeznek minden lehetőséget megragadni, hogy a “tőke” növekedjen, fejlődni tudjon. A cég munkatársai elhivatottak, küldetésüknek érzik, amit a Prezinél tesznek. Nem reggel nyolctól délután négyig tart a műszak (ami egyébként rugalmas és inkább kilenckor kezdődik), hanem egész nap egy magasabb jóért dolgoznak. Tényleg hisznek abban, hogy ezzel meg tudják változtatni a világot. És eddig igen jól csinálják! Nem egy esetben kaptam a levelezőlistára magyar idő szerint az éjszaka közepén, hogy egy adott problémát sikerült megoldani, annak ellenére, hogy nem láttam semmiféle felhívást, hogy ezt meg kell tenni. Tőlem nem áll távol az ilyen jellegű munkavégzés: számos hobbim van, amik időnként napi 10-12 óra munkát igényeltek, tanulás és egyéb tevékenységek mellett, de főállásban, egy igazi munkahelyen még nem láttam ilyet.


 


Az együttműködés nem mindig egyszerű, főleg a két iroda közötti 10 ezer kilométer és 9 órányi időeltolódás miatt, mivel azonban a cég minden dolgozó számára biztosítja a másik irodában való munkavégzést, ezért a távoli (és személytelennek tűnő) levelezés személyessé válhat, barátságok szövődhetnek. Mindemellett korszerű, hatékony és egyszerű eszközeik vannak a kapcsolattartásra, a projektek menedzselésére.


 


Számomra bevallottan a saját életem, tanulmányaim, munkáim, önkéntes feladataim menedzselése jelenti a legnagyobb kihívást, így nagyon hasznosnak érzem mindazt az inspirációt amit ott átélhettem, megtapasztaltam. Nem elsősorban az eszközök, sokkal inkább a pörgős, mégis kiegyensúlyozott vállalati szívverés volt nagyszerű példa számomra.


 


Jómagam a marketing teamhez csatlakoztam, ahol heti rendszerességgel volt megbeszélés, ahol mindenki kapott időt és lehetőséget, hogy a saját feladatairól beszámoljon, a csapat prioritásait megbeszéljék, korrigálják. Mindehhez azonban elengedhetetlen a kölcsönös tisztelet, amit én, “újoncként” is teljes mértékben megtapasztalhattam.


 


Ha van lehetőséged, ne rakd a lécet ez a szint alá. Tanulj, dolgozz, fejlődj, hogy lehetőséged legyen úgy eltölteni életed nagy részét (mert az bizony munkával telik, így nem árt, ha azt jó helyen tesszük), hogy az örömet okozzon. A végén pedig van rá esély, hogy kiderül: megváltoztattad a világot.