Vállalható Vállalkozás Teszt >>

Vad László

a Bridge Budapest ösztöndíjasa, CodeBerry Programozó Iskola, Budapest

Kalandjaim egy magyar startupnál - 1. rész - Először az emberekről gondoskodj

- Oké, szóval már csak a születésnapod kell.


- A születésnapom?


- Igen, hogy tudjuk, mikor köszöntsünk fel. Van ilyen alkalom negyedévente, amikor elmegyünk együtt ebédelni valahová, és megünnepeljük a céges történéseket, születésnapokat, ilyesmi. Szóval, mikor születtél?


Ez a beszélgetés az első napomon történt a CodeBerrynél. Ketten ültünk egy laptop előtt, a CEO és én, a képernyőn az onboarding táblázat, amit minden új alkalmazott kitölt. A kurzor türelmesen villogott az utolsó kitöltetlen rubrikánál: születésnap. A fejemben pedig közben ez történt:


bb-post-1-img-1.png


Persze ezzel nem nyithatsz az első napodon, szóval:


bb-post-1-img-2.png


Egy fiatal magyar startupban dolgozni még annál is különlegesebb (és különösebb) élmény, mint amire eredetileg számítottam, amikor jelentkeztem a Bridge Budapest programba. Rengeteget tanultam, és rengeteg olyan dolgot tapasztaltam, amitől hasonlóan elgurult a fejem, mint a fenti példától.


Ezekben a bejegyzésekben ezeket a pillanatokat szeretném megmutatni neked. Ha épp azon gondolkodsz, hogy beadd-e a jelentkezésed, szeretném, ha tudnád, hogy mi mindent tapasztalhatsz meg ez alatt a hat hónap alatt.


Igyekeztem az élvezhetőség és érthetőség kedvéért leckékbe gyűjteni ezeket a tapasztalásokat. Az első az emberekről szól.


Első lecke: „Take care of the people, the product, and the profits — in that order.”


Az első dolog, amit a CodeBerrynél megtanultam, az volt, hogy számítok. Én, mint gyakornok, fontos, hogy mit gondolok, fontos, hogy hogyan érzem magam, és a vezetőim törekszenek arra, hogy jól legyek.


Azon túl, hogy ez hízelgő és barátságos, okos vezetői gyakorlat is. Ha jól van a csapat, optimális lesz a teljesítményünk, ami jobb terméket eredményez, ami végül profithoz vezet.


Ben Horowitz szerint – akié a fenti idézet – nem csupán arról van szó, hogy így érdemes egészséges céget építeni, hanem arról, hogy csak így lehet. Ha egy vezető megpróbálja megfordítani a sorrendet, olyan, mintha valaki így próbálna házat építeni:


bb-post-1-img-3.png


A CodeBerry első leckéje ez volt számomra: kevés jobb befektetés létezik egy cégben, mint a veled dolgozó emberekkel foglalkozni.


„Take care of the people” – de hogyan?


A pszichológiai kutatások az emberek jóllétét számos szükséglethez kötik, de ezek közül is kiemelkedik négy: a biztonság, az autonómia, a kötődés és az önmegvalósítás. Ezeket tartják alapvető szükségleteknek.


Ha egy cég erre a négyre igyel, már jó munkát végez. Persze ezt mondani könnyebb, mint csinálni, úgyhogy összegyűjtöttem három gyakorlati példát arra, hogy a CodeBerrynél hogyan foglakoznak ezekkel.


1. Üljünk le, és mondd el


Az első hónapom végén egy kávézóban ültünk Andrással, a marketing csapat vezetőjével. Az első "monthly 1on1" találkozónkat töltöttük épp két cappuccino fölött, ahol egy sor kérdést kaptam önmagamról és a cégről.


Néhány ezek közül:



  • Hogyan látod magadat a cégnél 2-3 hónapon belül? Haladsz-e a szakmai céljaid felé?

  • Haladtál a hosszú távú céjaid felé az elmúlt hónapban?

  • Hogyan tudnál hatékonyabb lenni?

  • Hogyan tudna a cég segíteni neked?

  • Látsz-e valami problémát a cégben, amelyet szerinted meg kéne javítanunk? Van javaslatod, hogyan?


Mire a sablon végére értünk, adtam visszajelzést magamnak, adott visszajelzést András nekem, és adtam visszajelzést én a cégnek.


Amilyen egyszerű ez az eszköz, olyan sokat adott a négy pszichológiai szükséglet szempontjából. Minden ilyen alkalommal:



  • nőtt a biztonságéreztem, mert vakrepülés helyett láttam a helyzetem a cégben,

  • volt lehetőségem az önmegvalósításra, mert én is adhattam visszajelzést, és

  • kötődést éreztem a csapat felé, hiszen ki ne akarna egy olyan helyre tartozni, ahol érdeklődnek iránta és meghallgatják a véleményét.


2. Nem az az érdekes, hogy mikor dolgozol


Hasonlóan jó élmény volt, amikor azt kérdeztem meg az első napokon, hogy mennyit és mettől-meddig kell dolgoznom.  


Válaszul a srácok csak annyit mondtak, hogy 60 óra / hónap összesen, de nekik mindegy, hogy mikor dolgozom.


Ha úgy érzem, hogy hajnal kettő és reggel nyolc között vagyok a legproduktívabb, hajrá. Elmagyarázták, hogy őket az eredmény érdekli és az, hogy én jól legyek, nem az, hogy mindenki bent üljön az irodában nyolctól ötig.


Autonómia – pipa. A tudat, hogy a saját időmnek én vagyok az ura, egy nagyságrendet emelt az életminőségemen.


3. Segítünk, hogy fejlődj


A CodeBerrynél programozni tanítunk embereket, online. Mindenkinek, aki itt dolgozik, tudnia kell legalább alapszinten programozni, ezzel biztosítva, hogy mind járjunk legalább egy picit a felhasználóink cipőjében.


Így alakult, hogy hiába érkeztem marketing sapkában, rögtön az első héten nekiálltam megtanulni kódolni, a cég pedig ehhez megadott minden segítséget:



  • hozzáférést az összes leckénkhez,

  • mentori támogatást, ha elakadtam valahol az anyagban,

  • anyagi támogatást tandíj formájában, amikor olyan anyagot kellett tanulnom, amit az iskolánk még nem fedett le, és

  • mindemellett a tanulással töltött időm munkaidőnek számított.


Olyan már történt velem, hogy egy új helyen megkövetelték tőlem, hogy tanuljak. Olyan még nem, hogy mögém álltak és aktívan segítettek.  


„The product and the profits” – a befektetett munka gyümölcse


Ben Horowitz mondatát akkor éreztem meg először a bőrömön, amikor november közepén megfeszített tempóban nekiálltunk átalakítani a tanulófelületünk mögötti teljes logikát.


Ami addig egy lineáris kurzus volt, ahol a felhasználók A-ból B felé haladhattak lépésről-lépésre, át kellett hogy alakuljon egy teljesen szabad rendszerré, amelyen a diákjaink oda mehetnek, ahova akarnak.


A következő hetekben többen elfelejtettük a hétvége koncepcióját, miközben azon dolgoztunk, hogy a rendszer a lehető legzökkenőmentesebben álljon át. Ha nincsenek az erős alapok a csapatban, ha nem törődünk a megelőző békeidőben azzal, hogy mindannyian rendben legyünk, ez a szakasz valószínűleg megviselt volna minket.


Így viszont közös erőfeszítés lett belőle, sztori, amire büszkék vagyunk, nem pedig valami, amitől összeszorul a gyomrunk, ha visszagondolunk rá. Ez az előnye annak, ha a házad a megfelelő sorrendben építed fel:


 


bb-post-1-img-4.png


TLDR: Ha egyszer céget szeretnél építeni, építsd először az embereid


Ha Bridge Budapest ösztöndíjas szeretnél lenni, akkor feltételezem, hogy egy nap szeretnél céget építeni. Szuper! Ez esetben szerintem ezt érdemes hazavinned mindebből:


Mindig először az embereidre figyelj, aztán a termékre és végül a profitra.


Mert profitot csak a nagyszerű termék termel, amit legkönnyebben olyan emberek tudnak megépíteni, akik biztonságban érzik magukat, kötődnek a társaikhoz, saját maguk urai és van lehetőségük az önmegvalósításra.


Ne a tetővel kezdd, hanem az alappal.