Vállalható Vállalkozás Teszt >>

Varga Endre

a Bridge Budapest ösztöndíjasa, NNG, Szöul, 2014

Sanghaj - első felvonás

Korea után Sanghaj-t vettem célba, kínai utazásom első állomásaként. Óriási közhely, hogy Kína milyen hatalmas fejlődésen megy keresztül, de tesznek róla, hogy ez fel is tűnjön a látogatónak. A sanghaji repülőtérről a belvárosba ugyanis Maglev vasúttal lehet beérni, mindössze 8 perc alatt. Ez az egyetlen közforgalomban közlekedő mágnesvasút a világon. A 30 kilométeres táv alatt 300 km/órás sebesség fölé is gyorsul. Ez volt az első élményem Kínában. Erős kezdés, mondhatom. 



Kínában építkeznek. Mindenhol. Eddig életemben talán csak egy igazi felhőkarcolót láttam építkezés közben, de most már nem számolom. Egy kínai nagyvárosban nem tud úgy körülnézni a látogató, hogy ne látna egy elképesztően magas épületet, amin éppen dolgoznak. Sanghajban rögtön a világ második legmagasabb felhőkarcolóját építik, a Shanghai Tower-t. Közvetlen szomszédságában áll többek között a híres Shanghai Financial Center, ami amúgy a hetedik legmagasabb épület a világon - illusztris társaság.



Kínában a közlekedés nem a számomra megszokott módon zajlik. Az autósok a dudát például inkább csak arra használják, hogy jelezzék, hogy ott vannak. Ha valaki annyit dudálna Budapesten, mint egy átlag sanghaji taxis, arra nagyon haragudnának. Itt ez normális. Ahogy az is, hogy a közlekedési szabályokat inkább csak ajánlásnak tekintik. Záróvonal, piros lámpa nem számít. A sávváltáshoz kell kurázsi, próbálják nem beengedni egymást az autósok, de aki határozottabb, az nyer. Ilyenkor akár pár centire is megközelítik egymást a járművek, ez elég veszélyesnek tűnik az utas szemszögéből. Láttam is több apróbb koccanást, de komoly baleset azért ritkán fordul elő.



Sanghajban amúgy óriási forgalom van, ami nem is csoda egy 30 milliós városban. Egészen mások a számok itt, mint amit magyarként megszokott az ember. Roger-rel, az NNG ázsiai vezetőjével beszélgettem, a különböző kínai népcsoportokról mesélt (ugyanis sokféle van). Mondta, hogy vannak Kínában nagyon kis populációjú, ici-pici nemzetiségek, pusztán néhány millió fővel. Nálunk az egy elég jelentős populációnak számítana.
Szintén az óriási népességnek köszönhető a 2008-as hitelválság kezelésének helyi formulája. Azok a kínai vállalatok, amik 2008-ban legalább 20%-ban a belföldi piacra termeltek, nem mentek csődbe, csak az arány változott 80%-ra. Szerencséjükre ez az időszak egyszerre a belső kereslet növekedését is elhozta. A Kínai állam pedig mindent megtesz a saját vállalatai elősegítésére, például külföldi autógyártó Kínában csak egy helyi partnerrel közösen hozhat létre gyárat. Az import autókra pedig hatalmas vámokat vetnek ki. Ezzel a módszerrel a helyi autógyárak komoly technológiákhoz is hozzájutnak, mellyel saját termékeik minőségét javítják. Amíg Sanghajban voltam, láttam több álcázott prototípust is, ami jól jelzi, milyen komoly itt az autóipar.



Kínában sajnos nagy probléma a környezetszennyezés. Minden nagyvárosban szmog van, így nagyon messzire sehol sem lehet ellátni, egy bizonyos távolság felett minden csak szürkeség lesz. Meglátszik viszont a törekvés ennek a változtatására. Az egyik nagy autógyár, a BYD például hibrid és tisztán elektromos hajtású autókat és buszokat is gyárt. Emellett feltűnően sok az elektromos (motor)kerékpár, a kétkerekűek több mint 90%-a ilyen. A kedvező jogi környezet váltotta ki az elterjedésüket, nem kell utánuk adót fizetni és általában egyszerűbb az adminisztráció.



Sanghaj egy pezsgő metropolisz, helyenként elképesztő a luxus és fényűzés, néhol pedig kissé kaotikus és szegényes minden. Ez a kettősség valószínűleg a túl gyors fejlődés miatt alakulhatott ki, de mindenesetre a változás nem áll meg, a város épül tovább megállíthatatlanul.